Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZINTEREK - KELET-SZLAVÓNIA (3.RÉSZ)

2013.05.28

 

1992. évek

Január 1—5. A baranyai szerb hatóságok kijelentik, mindenki elhagyhatja a baranyai háromszöget, aki az újonnan felállított szerb válságtörzs előtt írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy a jugoszláv hatóság javára lemond minden vagyonáról. Hogy minél többen távozzanak, a megfélemlítés és a terror fokozódik.
Január 2-án Sarajevo-ban találkozót tartottak a horvát és JNA katonai vezetői. Tűzszüneti megállapodást írtak alá. Január 3-án szintén Sarajevo-ban aláírják a Vance tervet UN.
Január 15-én nemzetközileg is elismerték a független Horvát Államot.
Az Európai Közösség tizenkét tagállama elismeri Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Belgrádban ledöbbentek a bejelentéstől ,nemhiába hiszen ez a lényegében a szerb politika veresége.

Lipovac 1992.január

Három nappal az újév után aláírták a Horvát Hadsereg és a JNA valamint szerb paramilitariáns egységek részéről a „Sarajevo-i tűzszüneti megállapodást „ .
1992. február 04. A Županja területére küldött önálló diverzáns horvát szakasz megkapta a további feladatait. Feladatuk volt a Spačva erdőrész felderítése Lipovac irányába.

Lipovac horvát-szerb határon húzódott ,horvát oldalon. A szerbek még 1991-ben elfoglalták a települést , ahonnan a horvátok kivonták megelőzőleg erőiket. Így a szerbek különösebb harci összetűzés nélkül vonultak be a településre. Miután a szerbek megszállták Lipovac-ot támadást intéztek Apševci, Podrgađe, Donje Novo Selo és Njemci település ellen. A horvát erők egységeiket Lipovac –ból , a hotel „Spačva“ épületéig vonultatták vissza és a Zagreb-Beograd autópálya Lubanj folyócska hídfőjénél védelmi állást alakítottak ki. A horvát ellenőrző pont környékét dús erdős terület vette körbe ,ahol megfelelő védelmi állásokat lehetett létrehozni.
A szerbek az autópályán jelentős haditechnikát sorakoztattak fel, tankokat és egyéb harci járműveket, mivel egyetlen utat Županja felé az autópálya jelentette. A horvát védelmi erők a szerbekhez képest rosszul voltak felszerelve ,így gyalogsággal és gépesített technikával támadó JNA és szerb paramilitariáns alakulatok gyors léptékben , különösebb probléma nélkül elérhették volna Županja-át. A JNA azonban jelentős erőket a Vinkovci és Vukovar környéki területekre összpontosította , és nem irányítottak nagy erőket Lipovac - Županja irányba. Valamint nem rendelkeztek kellő információval a területi horvát erőkről, akik az autópálya szakaszt ellenőrizték. Így nem indítottak támadást az autópálya szakaszon . A horvátok elég rosszul voltak felszerelve , több ponton csak pár páncéltörővel rendelkeztek. Elsődleges feladat volt a felderítés. A horvát felderítők megkezdték a Spačva területén elhelyezkedő erdőrész felderítését, mely a „senki földjén” terült el a horvát védelmi vonalak és szerb állások közt. A területet egyik fél sem kontrolálta , de felderítő egységeket működtettek ott. „ničijeg teritorija“

A terület felderítésében részt vevő egységet a helyi horvátok támogatták, akik kellő helyismerettel rendelkeztek. A munkát nehezítette a téli időjárás .
A horvát felderítők a Spačva folyónál végeztek megfigyelést . A felderítő horvátok folyón való átkelését megnehezítette ,hogy nem ismerték a jég vastagságát , így nem lehetet a befagyott vízen átkelni , valamint nem tudhatták, hogy vannak –e szerb erők a túlparton és ha vannak milyen létszámban. A folyó túlsó partszakaszán már a szerbek voltak. A folyó két oldaláról tartották tűz alatt egymást horvát felderítő egységek és szerbek, mikor egymást észlelték.

A Županja-i horvát katonai parancsnokság a beszerzett felderítési információk alapján tervet készített egy védelmi vonal kialakításáról Lipovac irányába. Az új állásokat egy ,fél kilométerrel tolták előre a régi állásoktól Lipovac felé., a Zagreb–Beograd autópályán. Az új állásokat a Spačva erdő részen az autópálya mellett a bal és jobb oldalán alakították ki . Az autópálya bal oldalán az állások a Spačva folyócska partszakaszán húzódtak. Az autópályán barikád és harckocsi akadályokat telepítettek le . Az erdő bal és jobb oldalán horvát aknamezők voltak, melyről akkor nem készültek tervrajzok így nem ismert azok száma és telepítési sémája.

 

 

 

 

Az új állásokba Slavonski Brod-ból érkeztek HV erők a 139. brigád egységétől. Megerősítették a védelmi állásokat és tovább folytatták a felderítést Lipovac felé. A feladat az volt ,hogy a szerbek pontos állásit kellett felderíteni Lipovac körül. A felderítés során a barikádokon túli „stari crkva” régi templom tornyát is kihasználták a horvátok ,ahonnan rá lehetett látni Lipovac-ra . Ezt a szerbek későbbiekben szétlőtték.

Történések

Január 23. Év végi számvetést készített az Osijek-en megjelenő Magyar Képes Újság. A közzétett adatok szerint az 1991-es népszámláláskor a Drávaszögben 19 310 horvát, 12 857 szerb és 9920 magyar nemzetiségű polgár élt. A szerb megszállást követően mintegy 17 000 horvát, 6000 magyar és 5000 más nemzetiségű (albán, jugoszláv, német, szlovén) menekült el a térségből. A drávaszögi magyar tannyelvű iskolákban (Vörösmarton és Laskón), valamint a körzeti iskolákban (Újbezdánon, Sepsén, Csúzán, Nagybodolyán, Várdarócon és Kopácson) megszűnt a magyar nyelvű oktatás. A kimutatás szerint Horvátország háborús övezeteiből megközelítően 130 magyar pedagógus menekült el.


A csetnik szabadcsapatok Kelet-Szlavóniában szétlőtték a kórógyi, a szentlászlói és a haraszti templomot, a Drávaszögben pedig felrobbantották a pélmonostori, a bellyei, és megrongálták a darázsi templomot. Baranyában egyetlen katolikus pap sem maradt, református igehirdetést is mindössze két lelkész végez Laskón és Karancson. Fosztogatás és rablótámadás során (nem a fegyveres összetűzések alkalmával) a megszállt Baranyában összesen 21 magyart öltek meg.
Február 1—15 között . Szinte valamennyi horvátországi frontszakaszon az érvényben lévő tűzszünet ellenére folytatódnak a harcok. A szerb hadsereg folyamatosan lövi Vinkovci-t és Osijek-et.
Február 14. A Horvátországi Magyarok Szövetsége Pécsett megtartott rendkívüli kibővített elnökségi ülésén — melyet az elnökségi, választmányi tagok és a szakbizottsági elnökök együttes kérésére hívtak össze — felmentették elnöki tisztségéből Csörgits Józsefet. Az ülés résztvevői kifogásolták, hogy a horvátországi magyarság tragikus helyzete ellenére a HMSZ kilenc hónapja nem működött.
Február 15. A "kopácsi pogrom napja". Szerb fegyveresek zárták körül a falut és házról-házra járva, listák alapján gyűjtötték össze a keresett személyeket. A begyűjtött magyar férfiakat bántalmazták. Tóth Sándor a helyszínen, Séri Sándor öt nappal később halt bele a sérüléseibe. Ezt követően a magyar lakosság tömegesen hagyta el a drávaszögi falvakat.
Február 16. A horvát Szábor beleegyezik a kéksisakosok fogadásába. A szerb hadsereg tovább lövi Zadar-t, Sisak-ot és Osijek-et.Február 18-án a EK.elfogadta a "Deklaraciju o Jugoslaviji".
Február 22. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt a békeerőknek a volt Jugoszlávia háborús övezeteibe történõ kiküldéséről. A 743. számú határozat 13 340 katona 530 rendőr és 519 polgári tisztviselő egy évre szóló kiküldetését hagyja jóvá. A Kelet- és Nyugat-Szlavónia, Észak- és Dél-Krajina területére érvényes békefenntartó kontingens az UNPROFOR nevet kapja.
Február 27. Aláírták a magyar—horvát—UNHCR háromoldalú nyilatkozatot, amelynek egyik legfontosabb eleme a menekültek hazatérését szorgalmazó ajánlás.
Március 4. A szerb megszállás alatt lévő horvátországi területek szerb hatóságai kijelentik, hogy a falvakból és városokból elmenekült horvát és magyar lakosok nem térhetnek vissza otthonaikba. Az üresen maradt házakat és lakásokat a szerb betelepülők rendelkezésére bocsátják.

Hadművelet :BARANJA (Baranya) 1992.04.03

A horvátok a tájegység nevéhez hűen a "Baranja" nevet adták az akciónak , mely a Kelet-Szlavón hadműveleti területen hajtottak végre .A végrehajtást az Osijek város ZP( parancsnokság) generálisa Karl Gorinšek tervezte és irányította.
Az Osijek-i hadműveleti parancsnokság öt nagyobb területet foglalt magába, Viroviticko-podravska, pozesko-slavonska,brodskoposavska, osijecko-baranjska, vukovarsko-srijemska területek, összesen 89 járást ,14. várost.12 500 km azaz 22% Horvátországnak tartozott a ZP Osijek-hez, melyből végezetül 2400 km az az 14 % -át a ZP Osijek.nek megszálltak a szerbek. A parancsnokság területén élt a horvátországi összlakosság 20% -ka 850 000 lakos.
A szerb vonalakon Baranya-Kelet-Szlavónia 255.km-en, Szerbiával 45.km-en, Nyugat-Szlavón szerb erők vonalán 60 km-en, a VRS BiH szerb erők vonalain 200 km-en volt határos a ZP Osijek állásai. A többi szomszédos horvát műveleti parancsnokságokkal az alábbi távon volt szomszédos ZP Zagreb 65.km-en, ZP Bjelovar 125.km-en ,ZP Orasje HVO 60.km-en.
A támadás során két főbb irányból keltek át a Drava folyón :
1.: Valpovo horvát település körzetében
2.:másik irányú műveleti erők jobb szárnya a főútvonalat követő irányba Vukovar felé, a bal szárny pedig Baranya belső része felé.
Sajnos a nem megfelelő koordináció, a technikai eszközök hiánya a felszereltség , a kiképzés hiánya és parancsnoki vezetők hiánya azt eredményezte , hogy a horvát erők nagy veszteséget szenvedtek és emberi és technikai vonalon egyaránt. Az akciót lezárták,és nem hozta meg a végeredményt. Fentiek miatt.
A 107. brigád HV Valpovo támadási irányon 14 halottat , 2 eltűnt katonát és 70 sebesültet szenvedett..

Történések:

Április 5. Szerb források szerint "minden korábbinál hevesebb harcok folynak a Drávaszögben". A halottak száma meghaladja a 200-at. Ugyancsak szerb hírforrások szerint a horvát alakulatok Magyarország területéről támadták a szerb egységeket.
Április 8. Súlyos bombatámadás érte Osijek-et. Ötven sebesültet szállítottak a város kórházába, közülük négy belehalt sérüléseibe, húsz súlyos sebesült további ápolásra szorul.
Április 10. Szlavónia háborús övezetébe megérkeztek az ENSZ békefenntartó alakulatainak első egységei. Az UNPROFOR néven szereplő kéksisakosok legfontosabb feladatai közé tartozik a fegyveres konfliktus felszámolása és a békés tárgyalások feltételeinek a megteremtése.
Április 13. A Kelet-Szlavóniát megszálló szerb hatóságok az elnéptelenedett Kórógynak a Srpska Palaca nevet adják. A faluban maradt néhány magyar mellé az elmúlt hónapokba 750 szerb lakost telepítettek.
Május 14. A Magyar Képes Újság tudósítása szerint megtartotta évi közgyűlését az 1990. március 23-án megalakult Horvátországi Magyar Néppárt. A közgyűlésen hangsúlyozták: A HMNP a jövõben "szorgalmazni fogja a magyarok által leginkább lakott Drávaszög és a magyarországi Baranya egységes régiójának kialakítását."
Május 16. Hivatalosan megkezdődik a Drávaszög demilitalizálása. A jugoszláv katonai alakulatok baranyai parancsnoksága vállalta, hogy három napon belül kiüríti a megszállt területet és a nehéztüzérséget is 30 kilométerrel hátrább vonja.
Május 19. Dárdán kilenc személyt — öt horvátot, három magyart és egy cigányt — kivégeztek a csetnikek.
Május 22. Az ENSZ közgyűlése egyhangú döntéssel 172. tagállamként felveszi tagjai sorába Horvátországot. (Vele egy időben Szlovénia és Bosznia-Hercegovina is az ENSZ tagja lett.)
Május 30. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 757. számú határozata azonnali érvénnyel gazdasági és kereskedelmi embargót rendelt el a szerb—montenegrói államszövetség, Kis-Jugoszlávia ellen. A indoklásban szerepel a Horvátország elleni katonai agresszió ténye is.
Június vége Az 1991—92-es tanévben főleg Pécsett és Mohácson tizenegy általános iskolában 914, öt középiskolában pedig 566 horvátországi menekült diák részesült oktatásban.
Augusztus 3. Franjo Tudjman 56,42 százalékkal fölényesen megnyeri a horvátországi választásokat. Pártja, a Horvát Demokratikus Közösség a szavazatok 42,59 százalékával nem szerez ugyan abszolút többséget, de mégis övé a kormányalakítás joga.
Augusztus 12. Franjo Tudjman, az első közvetlen szavazással megválasztott elnök Zágrábban leteszi az esküt. Beszédében ígéretet tesz a horvát állami szuverenitás helyreállítására és a megszállt horvát területek felszabadítására.

Szeptember 7. Stjepan Mesic lett a Horvát Szábor új elnöke. A képviselőhelyek több mint kétharmadát, összesen 84-et a kormánypárt, a Horvát Demokrata Közösség szerezte meg. A legerősebb ellenzéki párt a Szociál Liberális Párt. A horvátországi szerbeknek 13 képviselője van, míg a magyarság érdekeit Faragó Ferenc független képviselő (akit a HMDK is támogatott) jeleníti meg.
Szeptember 29. Zágrábban közlik: még nem tartják időszerűnek a horvát és a magyar menekültek visszatérését a Drávaszögbe. Korábban a menekültek szeptember 30-ig történő hazatéréséről beszélt az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága is, mire a megszállt terület szerb hatósága erődemonstrációba és újabb megfélemlítési akciókba kezdett.
Szeptember 30. Minden figyelmeztetés ellenére Osijek környékéről mintegy száz ember kísérli meg a hazatérést Baranyába, ahol a szerb fegyvereseket készültségbe helyezik. Az UNPROFOR alakulatai Antunovacnál megállítják a hazatérni szándékozókat.
Október 23. Az Orvosok az Emberi Jogokért szervezet nyilvánosságra hozta bizonyítékait, amely szerint egy Vukovar környéki tömegsírba a szerbek 174 meggyilkolt kórházi ápoltat temettek el.
November 15. A Drávaszögben a szerb fegyveres alakulatok "különleges rendõrséggé" alakulnak át, miközben tovább tart a terror.
December 16. Antall József magyar és Hrvoje Carinic horvát miniszterelnök aláírta a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti baráti kapcsolatokról és együttműködésrõl szóló szerződést, amely külön fejezetet (17. szakasz) szentel a kisebbségek jogainak érvényesítését biztosító rendelkezéseknek.


1993.évek

Április 6. Zágrábban megtartotta alakuló közgyűlését a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK). Az érdekképviseleti szervezet elnökévé Pasza Árpádot, alelnökévé Jakab Sándort, Kell Józsefet és Horváth Lászlót választották. Ezt megelőzően 1992 februárjában Pécsett a HMSZ elnökségének egy része kibővített ülést tartott, melyen — a Horvátországi Magyarok Szövetségének gyakorlati politizálásával szembeni elégedetlenség következtében — egyhangú döntés született egy új érdekvédelmi szervezet létrehozásáról. Pasza Árpádot ekkor választották meg ügyvezető elnöknek.
Május 17. Zagreb-ban a Horvát Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium hivatalosan is bejegyezte a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét.
Május 20. Megalakult a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) Zagreb-i Egyesülete. Elnökévé Baráth Árpádot, alelnökévé Pápé Jánost, titkárává pedig Likó Jánost választották.
Június 28. A HMDK küldöttsége a horvát kormányhoz eljuttatott kérelmében jelezte egy Zagreb-i (központi) és egy Osijek-i (körzeti) teljes vertikumú magyar oktatási központ létrehozására vonatkozó igényét.

 

1994.évek

Január 24. Megjelent a Horvátországi Magyarság című szépirodalmi és tudományos folyóirat első száma. A 32 oldalas, havonta megjelenő kiadványt Lábadi Károly felelős kiadó és fõszerkesztő irányításával a Drávaszög Alapítvány jelenteti meg.
Március 24. A HMDK elnöksége levélben fordult W. J. Clintonhoz, az Egyesült Államok elnökéhez, amelyben felhívta a figyelmet a horvátországi magyarok helyzetére, a szerb megszállás által keletkezett pusztítás lehetséges következményeire.
Szeptember 13. Hosszas előkészület után négy Zagreb-i középiskolában egy-egy csoport keretében megkezdődött a magyar nyelv oktatása. Az anyanyelv-ápolási tanfolyamokon mintegy hetven gyerek vesz részt.
December 16. Kovács László magyar és Mate Granic horvát külügyminiszter budapesti találkozóján egyebek között szó volt az eszéki székhelyű, teljes vertikumú magyar oktatási központ létrehozásáról is. A horvát fél ígérete szerint mindet megtesz a horvátországi magyar nyelvű oktatás előmozdítása érdekében.

1995.évek

Április 5. Osijek-en aláírták a Magyar—Horvát Kisebbségvédelmi Egyezményt, melynek 1. bekezdése leszögezi: "A Szerződő Felek biztosítják a kisebbségek számára a kultúra, a nyelv, a vallás és a magyar, illetve a horvát identitás megőrzését." Július utolsó napjai A horvát fegyveres erők két napos villámháborúban felszabadították a Knin-i Krajinát. Közel 200 000 szerb menekült tart Szerbia felé, ezek egy része Baranyában és Kelet-Szlavóniában marad. A horvát hadsereg ezt követően a duna-menti megszállt terület felszabadításának szándékával kelet felé vonul, csak a nemzetközi diplomáciai nyomás állította meg Tudjman hadseregének lendületét. Augusztus eleje A Drávaszögben a szerb hatalom kényszermunkára hurcolja a férfi lakosság jelentős részét. Az ezt követő három hónap során soha nem tapasztalt kegyetlenkedési hullám söpört végig a megszállt területen, melynek célja a megfélemlítés. A férfiak lövészárkokat ásnak, megerősítik a frontvonalat és újabb aknamezőket telepítenek. A kényszermunka december közepéig tart. Szeptember 29. A Horvátországban megtartott előrehozott választások során Faragó Ferenc képviselő helyére Jakab Sándor a HMDK alelnöke került a Horvát Száborba.


Hadművelet:Vukovarska Golubica
A "Vukovari Békegalamb" hadművelet.

A horvát hadvezetés a Bljesak és Oluja hadműveleteket követően több mint 30-50 ezer katonát vont össze a Kelet-Szlavón-Baranya-Nyugat-Szeremség visszacsatolásához, jórész az 5. gbr. Sokolovi haderejével.
Céljuk a korábbi sikeres Oluja után a térség felszabadítása , kihasználva a szerbek összeroppanását .A hadművelet végül békés úton zajlott le ,mivel a NATO –saját szemszögéből nézve az Oluja hadműveletből levont következtetéseit- megakadályozta a horvátokat abban ,hogy végrehajtsák az akciót. Szankciókkal és a felújításra szánt nemzetközi hitelektől való eleséssel fenyegette meg a horvát kormányt.
A területet ellenőrző UN közreműködésével a szerbek az 1995. november 12-én megkötött Erdut-i szerződés értelmében átadták korában általuk megszállt területeket, és elhagyták azt. A szerződést horvát rézről Hrvoje Šarinić szerb lázadók oldaláról Milan Milanović írta alá. Ezzel megkezdődött a területek békés reintegrációja ,mely 1998.január 15-én lezárult Baranja és Vukovar ismét a horvátoké lett.

Történések :

November 14. Horvátország és Szerbia aláírta a tizennégy pontot tartalmazó Erdut-i Egyezményt, amely a Drávaszög, Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség Horvátországhoz történő békés visszacsatolásáról szól. A megállapodás tartalmazza a népszavazás és a választások pontos menetét is.

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK Kelet -Szlavónia